Leszbikus családok
Sziasztok
Láttam az előző fórumtémát, ami a leszbikus gyermekvállalásról szólt, de én arról szeretnék tanácsot kérni, hogyan illeszkedjek én be, egy már meglévő anya-fia kapcsolatba. Konkrétan arról lenne szó , hogy a páromnak van egy 6 éves kisfia aki értelemszerűen rajong az édesanyáért. Fontolgatjuk az össze költözést, de nekem fenntartásaim vannak, hogyan közeledjek a kisfiúhoz, hogyan kezeljem a hétköznapokat, hogyan titkoljam az anyukája iránti érzelmeimet, meddig kell ezt titokban tartanunk ? Nem szeretném ha fiú úgy érezné, hogy nem elég, hogy kiszakítják a megszokott környezetéből, de még az édesanyán is osztoznia kell. Mit tegyek? Segítsetek....
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Szerintem a kulcskérdés nem az, hogy szereted-e az anyukáját, és talán"osztozkodni" kellene rajta, hanem hogy te képes vagy-e elfogadni a gyermeket, mint az anyukának, talán nálad is fontosabb embert...
Azaz: nem a gyereknek kell téged elfogadnia, hiszen miért is tenne erre erőfeszítéseket, amikor ő egyelőre csak szeretetet akar kapni és biztonságban akarja magát érezni. Szerintem, ha erre az egyszerű és (jogos) igényére mindketten figyeltek, ha nem indul be egy versengés a gyermek és közted az anyáért, akkor nem lehet nagyon elrontani.
Úgy gondolom, ez a te/ti felelősségetek.
A gyerekek nagyon gyorsan felfogják, ki milyen attitűddel áll hozzájuk, és azonnal reagálnak is erre.
Ha sikerül a gyerekkel jó kapcsolatot kialakítanod, nem kell attól tartanod, hogy féltékeny lesz rád. De ez sok türelmet, és időt (igen: áldozatot, lemondást ...) igényel... (figyelsz rá, viszed őt ide-oda, játszol, tanulsz vele...stb).
Ha hosszabb távon akartok kiegyensúlyozott, békés kapcsolatot hármasban, szerintem, ez megéri...
Írom ezt két gyereket felnevelő anyaként...
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
ezek szerint hozzád költöznének. én csak a magam nevében tudok nyilatkozni: én nem tudnám titokban tartani, hogy szeretem az anyukáját, nem tudnám előtte nem simogatni, nem hozzáérni és nem kimutatni, h én "anyát szeretem" (nem tom h hogy hívja az anyukáját a kisfiú....).. annál is inkább, mert sztem ha 2 ember szereti egymást, akkor azt nem lehet rossz látni egy kisgyereknek sem, sőt. sztem jó, ha tudja, h egy biztonságos környezetbe érkezik, ahol az anyukáját, és őt is szeretik. és látja, érzékeli, h az anyukája mellett van vki, aki mellette is van. ha még az elején bizalmatlan is a környezetváltozás miatt, meg mert nem ismer annyira téged, sztem idővel fel fog oldódni és megérti, hogy te nem ellenség vagy, nem elszakítani jöttél őt az anyjától, hanem te és az anyja egy egység, amiben ő egy ugyanolyan fontos láncszem. sztem ezt fontos neki kimutatni és kimondani, h ne érezze azt, h ő kevésbé lett fontos az anyukájának, és ki van zárva. tudnia kell, hogy te is ott vagy neki, persze ehhez idő kell, h kiépüljön a bizalom. ehhez majd fontos, h tudjatok időt tölteni együtt csak te és ő, még ha kezdetben bizalmatlan is irányodban. sztem ez nem kifejezetten egy melegség kérdéskör, hetero kapcsolatoknál is előjöhet, h kezdetben bizalmatlan még az anyukája párja iránt, aki addig nem velük élt. sztem ez természetes, mert bár nem tudom h mennyi időt töltöttetek együtt hármasban v csk kettesben a fiúval, de annyira valszín nem ismer még, mint az anyukáját. de később biztos fel fog engedni.
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges




