Az érzéketlenség iskolája

Érdekes dolgok ezek...egy hónapja szakított velem a párom, pasi, és ráadásul, úgy hogy derült égből a villámcsapásszerűen, elég szarul esett. sokszor kérte, hogy tartsunk szünetet a szakítás után de én csak "mentem" utána(több mint 300 km volt/van köztünk). szóval én csak tepertem és tepertem, míg végül eljutottunk oda hogy már végképp nem bírjuk, ő idegileg mert kiborítottam, én pedig lelkileg és idegileg. és hogy ilyen hülye picsa voltam már nagyon bánom. most jóban vagyunk de nem beszélünk, mert így jobb és tényleg jobb. sokkal nyugodtabb vagyok, nem stresszelek azon hogy kivel van és mit csinál.
az előtte lévő párommal pedig egy teljes év kellett, hogy újra tudjunk beszélni.
szóval szerintem, mindenféleképpen kell egy bizonyos idő, hogy mindenki túllépjen.
a se veled se nélküled kapcsolat se jó, egyszerűen le kell ülni, összeszedni a gondolataid, hogy te egyáltalán mit akarsz a későbbiekben ha ez meg van és már egy halovány szikrát is lát az ember arra, hogy ezt talán még se akarom akkor szerintem lépni kell...
érdekes hogy ezt mind tök jópofa leírni de hogy én ezt sose tudom alkalmazni :)

Megproibáltam már a megszakitósdit...elöször 2 honap volt,megint eljarkaltunk ugye nagy tarsasaggal emg kettesben is-ujra fellgyult a tűz...utana mgint megszakitottuk 3 honara,es most megint itt allok hogy szerelmes vagyok belé,és iszonyatos...
De igazabol annyi baratom van meg annyira zsufis az eletem szal robálok masfele figyelni,csak midnig ottvan:D
MEglátom és eláll a lélegzetem lemerevedek:D Huhh elmondhatatlan.de gondolom már mindneki ismeri ezt az erzest:S :D Idövel midnen jobb lesz de ez amr 1 eve tart...

Cein!
Szerintem ritkábban találkozzatok próbáld a lehető legkevesebbre fogni a kontaktust vele mert így nem tudod elengedni és egy életre benne maradsz a helyzetbe.Tudom nehéz de nem lehetetlen kijönni ebből.Voltam hasonló helyzetben és sokszor nem is bírtam vele mit kezdeni mindig visszataláltam........de X idő után sikerült ezt helyén kezelni el kell fogadni a tényeket sajnos nem úgy nem megy ha nem nézünk egy irányba mindketten.

Szép lenne, de lehetetlennek tartom, hacsak az illető nem mazoista. Ha a másik hagyja szenvedni az egyiket, akkor -úgy érezheti- soha nem is szerette, amely felismeréstől a sértett másik, valószínűleg "Dunának megy".

Viszont,
Egy barát szerethet úgy, mint tulajdon testvérét, ami bizonyos esetben még egy szerelmi köteléknél is erősebb. Tehát, ha az ember szenvedő fél legyen is, ezt azért számba lehet venni!

Jó neked...én nem vagyok kapcsolattartó..és az új társ csak mindig féltékeny lesz az exre..ez az én tapasztalatom..azért jó betartani a pár lépés távolságot:-)

Szerintem exekkel csak a gond van...el lehet azon gondolkodni ha már egyszer tönkrement a kapcsolat és szakítás lett belőle vajon ki akarna ezek után barátkozni a másikkal...

Nagyon jó téma!
Én úgy gondolom,hogy ahogy az ember személyisége(i) (:-D!),úgy a kapcsolatai -csúnyán kifejezve- milyensége(i) is változnak. Az életkora, a tapasztalatai, az életében fontos szerepet betöltő személyek, mind-mind formálják, jobb esetben korrigálják az embert. Persze ha az ember tudatosan figyeli a saját viselkedését, és ezt maga is megteheti. Én hiszek abban, hogy a személyiség állandóan változik, míg a karakter állandó. Ahogy változok úgy a kapcsolataim is... teljesen másképp kezelem ma, mint pl. 10 évvel ezelőtt. Tizenévesen az első nagy szerelem után gyűlöltem azt az embert, akit előtte szerettem... Hogy lehetséges ez? Úgy éreztem, hogy bánt engem azzal,hogy már nincs velem. Hát gyűlölnöm kell.
Ma ha véget ér egy kapcsolatom áthelyezem egy másik "dimenzióba". Érdekes megtartani egy másfajta kapcsolatot azzal, akit valaha szerettél. De nem lehetetlen... persze nem mindenkivel működik. Mindenesetre, ha fontos marad számodra mint ember, érdemes megpróbálni... nekem 5 év kellett hozzá,és egy elhatározás.
Hmmm... persze amíg túl friss a szakítás és nagyok az érzelmek, addig az első reakció, a "nem akarom elveszíteni" lesz... de később rájön az ember, hogy nem veszíti el... csak átalakulnak dolgok. És ez így van jól.