A felismerés...

Szia L_LyONE:=)
Nem kell mindig mindent szavakba vagy írásba önteni..
"Mielõtt megszólalsz, gondold végig, szebb-e, mint a csend, amit megtörsz vele..."-milyen igaz=)
Jó,hogy itt vagy=)

Árulkodó, hogy azokért rajongtál, akiket nem kaphattál meg. Úgy néz ki, nem a nemválasztással van gondod, hanem a kötődéssel mint olyannal. Ez itt nálad nem hetero, bi vagy leszbi kérdés szerintem, hanem hogy nem tudsz embereket beengedni a lelkedbe, az a bajod. Szóval félrevisz ez a szexuálispreferencia-kérdés téged, szerintem. Eltölthetsz éveket, várva, hogy felbukkan a nagy NŐ, miközben nem ez a probléma nálad.

Sziasztok Lányok!
a véleményetekre lennék kíváncsi. Össze vagyok zavarodva és nagyon nem érzem jól magam a bőrömben. Szeretne az ember lánya irányt szabni az életének, de aki ebben a cipőben jár, nehezen tud. Leírok néhány dolgot...egészen 20 éves koromig képes voltam szerelmet produkálni az ellenkező nem iránt (volt egy 2 éves kapcsolatom,nagyon szerettem), rajongásig lelkesedtem pasikért, főként akiket nem kaphattam meg :) Aztán úgy gondoltam, itt az ideje próbálkozni olyanokkal is, akik esetleg elérhetőbbek számomra. Így jöttek férfiak az életembe, akikkel kapcsolatba léptem, de a szex nem adott semmit, szerelemről pedig szó sem volt. Megijedtem magamtól, hogy képtelen vagyok újra elbűvölődni, és ennek már 3 éve...most már ott tartok, hogy semmennyire sem izgatnak, kiégtem, kiüresedtem, nem tudom mi van velem. Emellett párhuzamosan felütötte a fejét bennem a kíváncsiság, rögeszmémmé vált, hogy leszbikus lettem. Sosem voltam még nővel, lelkileg könnyebben alakítok ki velük jó viszonyt, testileg csak az utóbbi időben gondolkozom rajtuk. Azóta nem merek lépni, félek, mi lesz, leblokkolódott az életem. Egyébként semmi kivetnivalót nem találok benne, szerintem nagyon sok pozitív energiát szabadíthat fel egy nő-nő kapcsolat, lehet egyszer kipróbálom, csak szeretnék megérni rá...majd eljön az a pillanat, amikor nem lesz kérdés, hogy félek-e tőle. Ami a kérdés, hogy van valaki (férfi), akivel régóta kapcsolatban állunk, szerelmes belém, mint még soha senki eddig, igazi férjnek való ember, én is ragaszkodom hozzá...a problémám, hogy nem tudom hová soroljam magam és az egyik részem húz, hogy ismerjem meg a legbelső énemet. Emiatt nyughatatlan vagyok örökké. Ha épp külön vagyunk (se veled-se nélküled kapcsolat), akkor szorongok, mert nem látom az irány az életben, kellene a biztonság. Legszívesebben férjhez mennék és gyerekeket szülnék, de mindig visszaránt a gondolat, hogy majd ez erősebben felüti a fejét bennem évek múltán és akkor mi lesz. Lehet valahogy kompromisszumot eszközölni ilyen esetben? Mit tegyek? Nem fog rám örökké ő sem várni, míg kitalálom, hogy nőket vagy férfiakat szeretek-e...elismerem, hogy ez nem a maximum, de ennél többet most úgy érzem képtelen vagyok pasi iránt érezni, viszont ha arra gondolok, hogy el kell engedjem, szomorú leszek. És ha arra gondolok, hogy kivel kellene gyerekeket nevelni, tökéletes ember. Mit tegyek, szeretnék egy élhető középutat találni, mert a bizonytalanság kikészít. Nem tudok se itt, se ott lehorgonyozni (nem vagyok a tipikus laza ember, aki ezt vállalni tudja, eléggé szorongó típus vagyok, nem bírok magammal :) Talán ti okosabbak vagytok ilyen témában, ahogy olvasom a cikkeket, sokat merítek belőletek! köszi :)

Sziasztok!
Köszönöm, én is nagyon örülnék, ha összejönne. Egyelőre még nincs változás, beszélgetünk, tegnap sétáltunk egy nagyot, úgyhogy most boldog vagyok. :)

Sil: Jaj, én drukkolok neked, hogy összejöjjön! :) Biztos nem véletlen, hogy Neked írt SMS-t! :)

Pink87 18 múltam márciusban :) Miért kérdezed? :)

Evelynne, A nem plátóit úgy értettem, hogy akár elérhető is lett volna. Csak közben megtudtam, hogy ő megismert egy másik lányt, akivel össze is jött. :)

százévmagány Hát, azóta beszélgetünk, jóban vagyunk, viszont neki van barátnője, így ez esélytelen. Kicsit nehéz így túltennem magam a dolgon, de legalább a barátsága megmarad, remélem... :)
Egyébként nagyon furcsa, sokkal nyitottabb lettem a világra, pedig eddig is az voltam. Csak most jobban megfigyelek másokat, többet foglalkozom az emberekkel. :)

Sziasztok!

Egy ideje olvasgattam amiket eddig itt írtatok. Most rászánom magam én is.
Valahol mindig bennem volt az érdeklődés a saját nemem iránt is, de eddig különösebben nem foglalkoztam vele.
Viszont mostanában történt velem egy s más, beleszerettem egy lányba. Nem plátói szerelem, és talán ez ijesztett meg a leginkább.
Eléggé összezavarodtam, pedig tudtam, hogy ez is megeshet velem. Próbálom magamnak is ugyanazokat a dolgokat mondogatni amiket másoknak szoktam, de ez sem segít túlságosan. Addig nem is mondanám el otthon meg barátoknak sem, amíg komolyabbra nem fordulna. Nem szeretnék ebből kavarodást.

Hogy miért írtam ezt most le? Igazából én sem tudom. Talán csak keresni akartam egy olyan közösséget, ahol ezeket a dolgokat nyugodtan elmondhatom és senki sem fog emiatt szemmel leszúrni. :)
Ha esetleg tudtok valami tanácsot vagy bármilyen bátorító szót mondani, azt szívesen elfogadnám. :)

cityofglass:

Igazán nincs mit. :)

És rendben, akkor második verzió. ("ugyanaz a vonzódás, ami akkor is megvolt, csak épp nem teljesedhetett ki.")

Ha a barátod ezek szerint alapvetően pozitívan viszonyul a dologhoz, akkor értelemszerűen már eleve kedvező helyzetben vagy. És teljesen jól mondod, ezt tényleg élőben kell megbeszélni. Mikor találkoztok újra?

Barátnőd pedig ha csak a barátod miatt fog vissza téged is, nos, akkor lásd előző pont, csak a barátod hozzájárulása a kérdés. Ha az is meglesz, akkor egy újabb gonddal kevesebb - főleg, hogy, mint írod, a barátnőddel úgyis csak ritkán találkoztok, tehát barátoddal szemben hivatkozhatsz akár arra is, hogy a barátnőddel ez így úgyse lehetne teljes értékű kapcsolat, csak egy kis alkalmi kellemesség.

Ha pedig, mint mondod, mindketten érettek, értelmesek és empatikusak vagytok, és a barátságotok is igazi, akkor nincs mitől féltened a kapcsolatotokat.
Amint írtam is, a barátságban épp az a jó, hogy az alapját adó tényezők függetlenek minden mástól, önmagukban is megállnak a lábukon, éppen ezért épülhet rájuk a barátság - és éppen ezért élik túl a szerelmi közeledéseket, kapcsolatokat és szakításokat is. Csak tudni kell kezelni a dolgokat.

cityofglass:

Nos, itt azt hiszem, további kérdések is felmerülnek:

1.) A barátod hogyan viszonyul a lány-lány kapcsolatokhoz? Megcsalásként értékelné-e, vagy épp ellenkezlőeg, kifejezetten támogatná, netalán kíváncsivá tenné, ha mellette egy lánnyal is érintkeznél időnként fizikailag is?

2.) Ennek a közeli barátnődnek jelenleg van párja? Ha nincs, de a közelmúltban volt (netalán több is), úgy azok fiúk voltak, lányok, vagy is-is? Ő hogyan viszonyul hozzád és egy esetleges szorosabb kapcsolathoz?

3.) Milyen gyakorisággal/rendszerességgel tudtok találkozni jelenleg?

Ami pedig a saját kérdéseidet illeti: ha jól értettem, azt írod, hogy a koleszban már mentetek a csókolózásnál tovább is - vagy nem? Ha igen, akkor a jelenlegi vonzódás gondolom, betudható annak, hogy akkor is jó volt, és szeretnéd újra. Ha meg nem, akkor lehet ugyanaz a vonzódás, ami akkor is megvolt, csak épp nem teljesedhetett ki.

Van ugye a mondás, miszerint a puding próbája az evés: ha kipróbálod vele mindazt, amiről fantáziálsz róla, akkor tudhatod meg, hogy hogy is állsz a dolgokkal valójában. Én pl. személyesen is ismerek egy lányt, aki egészen a közelmúltig azt hitte, hogy ő full heteró... aztán úgy hozta az élet, hogy kipróbálhatta egy lánnyal, és azóta már stabil barátnője van. :)

A fő kérdés itt tehát az 1.)-es - majd, ha arra pozitív a válasz, akkor a 2.)-esnek az utolsó kérdése. Vagyis ha a barátodat nem zavarja a dolog, akkor a kérdés már csak az, hogy a barátnőddel mire juttok.

Ami pedig a barátságon való túllépés általános témakörét illeti, erről nemrég írtam egy terjedelmesebb értekezést - talán találhatsz benne hasznos gondolatokat: http://eszmetar.blog.hu/2011/04/19/ne_tegyuk_tonkre_nem_fogjuk

Remélem, tudtam segíteni. :)

sziasztok! frissen regisztráltam, pontosan azért írok ide, mert nem tudom, ide való vagyok-e. szeretném, ha akik tapasztaltak, választ adnának a kérdésemre.
tehát: hetero párkapcsolatban élek, szeretem a barátomat, minden a legnagyobb rendben. de. van egy nagyon közeli barátnőm, akivel félévig gyakorlatilag együtt éltem (kollégiumi szobatársak voltunk), és hát jóban lettünk, de fizikailag és lelkileg is a barátság keretein belül maradva. a félév leteltével (január végén) elváltak útjaink, én külföldre jöttem tanulni, Ő otthon maradt. azóta akkor találkoztunk csak, amikor én mentem haza, vagy Ő meglátogatott itt kint. utoljára nemrég voltam otthon két hetet, és majdnem mindennap találkoztunk. ekkor vettem észre, hogy fizikailag is vonzódom hozzá, no nem annyira, mint a barátomhoz, de például hosszasan fantáziáltam arról, milyen lenne megcsókolni, és volt-egy két pillanat, amikor majdnem meg is tettem. január óta nagyon szoros köztünk a fizikai kapcsolat is, ha együtt vagyunk, kizárólag egymásba karolva sétálunk, sokszor öleljük vagy simogatjuk meg egymást. ezek nálam beleférnek a barátságba, de a csókolózásról való fantáziálásban már nem vagyok biztos. nem tudom, Ő mindezekből mit érez, engem kifejezetten zavar, mert az egyre mélyülő érzelmeink miatt olyan, mintha két emberbe lennék szerelmes, és ez elég megterhelő. :)
nem tudom, mennyire volt érthető a történet, a kérdés az, hogy egy ilyen mély lelki és fizikai vonzalom tekinthető-e leszbikusságnak? honnan tudhatom, hogy az vagyok-e (vagy legalábbis biszexuális)?
előre is nagyon köszönöm a választ!

Sziasztok!
Új vagyok az oldalon, és új a témában is, azt hiszem tanácsra lenne szükségem. Mindig tetszettek a lányok, de meg voltam győződve arról, hogy ez maximálisan csak szexuális érdeklődés,mindig férfiakkal voltam.20 éves vagyok, egyedül élek, egyedül tartom el magamat,jól keresek,vannak barátaim , mégis úgy éreztem egész életemben , hogy hiányzik valami.Azt gondoltam képtelen vagyok a szerelemre. 2 évig voltam együtt a barátommal, mikor 4 hónapja megismertem egy lányt akibe (tudom, hülyén hangzik) de első látásra beleszerettem. Sokáig nem találkoztunk, és nem is alakult ki köztünk szorosabb viszony ,de én teljesen odavagyok érte. Mikor 3 hónap után újra találkoztunk megcsókolt. Neki csak egy csók volt, de nekem egy reménysugár , hogy akár több is lehetne. Tudom , hogy a nőkhöz vonzódik,egy ilyen társaságban ismertem meg ,azóta többször buliztunk együtt, de mintha direkt kerülne. Azt mondja , hogy jelenleg nem érdekli senki , és nem akar kavarni senkivel , mert már így is rossz a híre. Igazából fogalmam sincs mi történik velem, mióta tart ez a dolog nem tudok aludni normálisan , üres vagyok,a munkámban rosszul teljesítek, mindent kilátástalannak tartok. Miután megcsókolt szakítottam a barátommal, nem tartottam korrektnek a dolgot. Többször is voltam oda nőkért , de mindig azt gondoltam , hogy a lelkük tetszik, és nem érdekel , hogy nők, de átgondolva pasi iránt sosem éreztem ezt. Teljesen össze vagyok zavarodva ...életemben először "nem kellek" valakinek...és még nő is az illető :/ két olyan dolog amit nem dolgozok fel könnyedén. Szeretnék pár véleményt hallani, hogy mit tennétek a helyemben
Köszönöm

Köszi Emilie az együtt érző szavakat, nagyon jól esnek. Kezdem gyűjteni a bátorságot, hogy utánajárjak az ézéseimnek. Pl. most a pride hetében majdnem minden nap elmegyek valamilyen programra. Válaszolva kérdéseidre, én már 9 éve elváltam, de nem igazán volt azóta semmi komoly kapcsolatom. Kutattam az okát, miért félek a pasiktól, miért nem bízom bennük, miért emelek falakat egy esetleges kapcsolat előtt. Akkor gondolkoztam el igazán, amikor ebbe az említett lányba "botlottam" és eléggé kiakadtam az érzelmektől, amiket kiváltott belőlem. Nem tudom biztosan, hogy leszbikus, de igen valószínűnek tartom, mert barátnője van, barátja nincs. Sajnos a magyar nyelvben a barátnő kifejezés nem egyértelmű, milyenféle kapcsolatot takar. Viszont, ha van barátnője, akkor foglalt, s akkor nem szívesen veszélyeztetnék egy működő kapcsolatot. Igen ám, de ha ő az igazi?!? Háááát, nem kicsit bonyolult az élet...