Dianoia versei

A mosdóban
 
Korálpiros körömlakk
levedlett színe a
vattacsomón:
emlékeken lépdelő
acetonos illat,
lezáruló
csillám-szemhéj,
piperetükrön
ragyogó esték,
félbeszakított
buborékoló mondat,
pezsgőbe forrt álmok
szigetén
létlenséged
zászlaja
leng fekete szemöldök
ívén.
 
Szapphó-szerenád
 
Zengő ájulásban
hókebleid,
anonim körben
átfonó gyöngy-
ajkaid,
tompult lázadás
bennünk a végzet
lanyha tudata,
fényhangok
átláthatatlan
vonatán.
Csak az éjjeli mirákulumok
érnek utol veled, míg
tapinthatatlan térben
megrévülve
keresem neved
idegen bérházak
szótlan csengői
mellett…