Válni szeretnék, mert rájöttem, hogy meleg vagyok

Kedves Virág!
Én elmondtam a férjemnek mikor rájöttem,hogy nincs tovább heteróként "bohóckodnom" tovább. Ő is nagyon megértő volt és mondta,hogy élhetünk így,nem zavarja...bla-bla-bla. Aztán kiderült,hogy ezt Ő úgy gondolta,hogy én a lánnyal Ő meg ott harmadiknak. Na ne... Elmagyaráztam neki,hogy ez nem holmi perverzitás kiélése lenne számomra,hanem a további életcélom amibe sem Ő sem más férfi nem fér bele innentől. Én nem éltem nagyvilági vagy megbotránkoztató életet,mindíg is diszkrét voltam magánügy terén. Nekem ott ment el a renomém,hogy elköltöztem és nem vittem magammal egyből a kisfiamat. Eltelt egy kis idő mire új munkát,biztos hátteret (albérletet) sikerült szereznem és komoly kapcsolatot kialakítanom (ami hála Istennek azóta is tart már 7,5 éve). Aztán magamhoz vettem a kisfiamat és beadtam a válókeresetet. A Bíróság már az első tárgyaláson meghozta az ítéletet,hogy a gyermeket vissza kell helyezni a megszokott környezetébe...hiába mondtam én,hogy már velem él azt mondták,több időt élt ott és ott (az apánál) kell maradnia a gyermekelhelyezési per bezárultáig. Aztán jött a hideg is meleg is...támadtak a melegségem miatt...én tagadtam. A Bírót nem érdekelte semmi...egy kis faluba éltünk (azóta már Bp.-en élek) vittem a családomat tanúskodni,hogy alkoholista,még a jogosítványát is bevonták kétszer ittas vezetés miatt,a gyerekkel karambolozott ittasan totálkárosra törte az autót...meg sem hallotta,még benne sincs a jegyzőkönyvbe. A volt férjem egy kocsmatulajdonos volt,hozott tanúnak kocsmai cimbiket,akik azt nyilatkozták,hogy sohasem iszik,ennyi. A faluból senki nem jött el tanúskodni,pedíg felkértem több ismerőst,barátot is...azt mondták,nem akarnak beleavatkozni...pedíg szerintem pont ezzel avatkoztak bele. Minden ellenem fordult. Ilyenekkel vádoltak,hogy az ovónő (akit a férjem idéztetett be) azt mondta az anya csak ritkán járt a gyermekért...könyörgöm Gödöllőn dolgoztam 6-18 óráig ill. 18-06 óráig váltóműszakba...az óvoda nyitva van a közbülső időkben? A férjem rokkantnyugdíjas volt és csinált egy vállalkozást amiből kifolyőólag tetemes tartozást halmozott fel és ezért kellet elmennem dolgozni szülés után 1 évvel,mert éhen haltunk volna. Azt nyilatkozta azért mentem dolgozni,mert nem akartam már a kisfiammal nyűglődni...milyen dolog ez? Közben 1 hónapra rá,beadta a bölcsödébe a kisfiunkat,hogy tudjon egész nap kocsmázni meg játékgépezni. Az én történetem valahogy így alakult,sokat imátkoztam azért,hogy minden úgy történjen,ahogy történnie kell...ezek szerint így kellett. Ha tovább folytattam volna a pert nekem is hazudnom kellett volna,mert csak "csellel lehet nyerni",ahogy az ügyvédem mondta...de képtelen lettem volna rá. Ja még egy fontos részlet a kisfiam is a tanuvallomásával az apját védte...nem olyan rég elmondta,hogy azért tette,mert az apja azzal zsarolta,hogyha az igazat mondja,akkor börtönbe fogják csukni. :( Ilyenek az emberek és nem számíts jobbra,vidd a gyermekeidet ne gondokozz és ne sajnálj semmit,mert miant kitetted a lábad ellenség leszel számára! Minden jót kívánok nektek. ivon

Édes istenem és én még azt hittem egyedül vagyok...Lassanként megkapom a válaszaimat és, hogy mit kell tennem még és méég!
Virág! Már elegendő tanulságos történet áll előtted, hogy jó időben jó döntéseket hozhass. Most már csak rajtad áll.

Kedves Virág!
Én már átmentem ezen...a legelső szexuális kapcsolatom egy lánnyal volt (középiskolában),nagyon szerelmes voltam,bár tudtam nem helyes amit teszek mégsem tudtam elengedni ezt az érzést magamtól...aztán az idő segített. Vége lett a sulinak Ő ott Én itt a szüleim a levélváltásunkat követően megtudtak mindent...azonnal meg kellett szakítanom minden kapcsolatot vele. Mindenki azt akarta,hogy a társadalom elvárásaihoz megfelelő módon éljek...így is tettem. Elhatároztam,hogy az első férfihez hozzámegyek...így történt 13 évvel idősebb volt és sérült (a teste 70 %-ban össze volt égve egy gyerekkori balesetből kifolyólag),persze ezt sem akarták a szülők,de akkor már nem érdekelt. 8 évíg éltem vele és született egy kisfiam de nem voltam boldog. Elkezdtem sportolni hivatalosan is igazolással,minden időmet amit csak lehetett nem töltöttem otthon...nehéz ezt így utólag belátni milyen felelőtlen voltam de így történt,változtatni már ezen nem tudok. Egyszer megláttam egy záróbulin egy lánypárt...és egyből tudtam mi hiányzik az életemből. Onnantól kezembe vettem a sorsomat és tudatosan elkezdtem építeni az új életemet. Felvettem a kapcsolatot a fent említett lánnyal,sajnos nem tartott sokáig...Bár állítólag azt mondta,hogy soha senkinél nem érezte még ezt a különös érzést...én nem bírtam elviselni,hogy állandó jelleggel a fiúkban próbált keresni engem és az érzéseimet. Szakítottunk. Nem tudtam mit tegyek,azt hittem,hogy csak Ő az egyetlen Nő aki megmozgatott...telt az idő és rájöttem mást is tudok látni szépnek. Elváltam a férjemtől és a bíróság a gyermekemet az apának ítélte (nem mondták ki hivatalosan,hogy a másságom miatt...de mindenki tudta,mert a férj családja meglovagolta ezt). Az ügyvédem azt kérte tagadjam,így is tettem...életem legnagyobb hibája volt. Nem azért,mert nem nyertem,hanem azért,mert akaratom ellenére hazudnom kellett! Mindenesetre a Tisztelt Bíróság rossz döntést hozott,mert az apa alkoholista a gyermekem megbukott,rossz társasággal lóg,dohányzik...és még sorolhatnám. Csak imátkozni tudok,hogy a Jó Isten vigyázzon rá,mert Én távol vagyok,más nem fog! :(

Bocs, de nem világos számomra a hozzászólásod. Hasonlóan jártál, vagy tudsz valamit, amit én nem? Kifejtenéd? Köszi!

Az a probléma, hogy ilyenkor a férfiak méltósága sérül. Sokan még hatványozottan megalázónak érzik, hogy a vetélytárs egy nő. Ha eléggé dolgozik bennük a primitív ösztön, akkor ehhez még az is hozzájön, hogy totál erkölcsi csődtömegnek tartja az exét. Ezután aztán semmilyen eszközt nem szégyell bevetni ellene. Sokszor nem is fontos neki, hogy vele legyenek a gyerekek - csak tudja, hogy ezzel tud a legnagyobbat visszaütni. Ezt viszont nyíltan sosem fogja bevallani. Ilyenkor mintha lenne egy hasadás a józan eszük és a férfiállat zsigerek között. Félreértés ne essék; ez egyáltalán nem csak a tanulatlan egyszerű férfiakra jellemző! Akár több diplomás is lehet. A másik: akármilyen kis nyámnyila - lehet, hogy a asszony volt eddig a főnök. Ne higgyük, hogy majd behúzódik a sarokba a sebeit nyalogatni. Nem! Egyenesen a szüleihez vagy a haverjaihoz szalad. Akik persze, hogy őt védik és elmondják a "gaz elhagyót" mindennek - segítőkészen tanácsokat adnak a kicsinálására - és ahogy eddig a párját, ezután ezeket a tanácsokat fogja híven követni.
Tényleg fontos egy jó ügyvéd. Nem lehetünk jóhiszeműek. Mert itt a gyerekekről van szó. Nehéz utólag korrigálni. A gyerekek lelki sérüléseit meg nem is lehet.

Fetisa: sajnálom, hogy ilyen rossz tapasztalataid vannak. Megnéztem a blogot is, mert azt érzem, megóvhat egy-két ballépéstől...
Ezzel együtt... egyetértek Szabival, rendszerszinten ez nem lehet a gyerek elvesztésének oka - persze az egyedi esetektől, egy-egy homofób bírótól én is félek. Egyelőre szerencsém van, ami a valós és reális szempontokat illeti (munka, lakás...), de nem akarom elkiabálni... az biztosan igaz, hogy ha van kivel beszélni, könnyebb.

Szerencsés vagy.
Még időben rájöttél. Hogy mindenre fel legyél készülve SOHA SENKINEK (még a legjobb barátaidnak se)mondd el, hogy meleg vagy!!!Ez nagyon fontos!Ha nem te akarsz lenni az az anya,aki két hetente láthatja a gyerekeit akkor olvasd el a blogomból a régebbi bejegyzéseimben (a tanulságos, vagy az életem címke alatt) ami velem történt, miután rájöttem ugyanerre két gyerek után.
Nem reklámozom magam, csak nehéz leírni két év milliónyi történését és fájdalmát, amit elszenvedtünk a gyerekekkel, mert én voltam olyan barom, hogy nem kértem tanácsot mielőtt léptem volna. Tanulj belőle és ne kövesd el ugyanazokat a hibákat, amit én.
Cím: andersenhalottblogspot [dot] com

Az én 15 éves fiammal attól kezdve, hogy lányoknak udvarolok és lányokkal élek mindig is megbeszéltem az Ő szintjén, hogy mi újság, sosem titkoltam és nem beszéltem mellé. Elejétől fogva felhívtam rá a figyelmét, hogy ezt a saját érdekében ne terjessze, mert nem esne jól neki, ha azt mondanák, hogy buzi az anyja. Ebből kiskorában még nem sokat fogott fel. Emlékszem, volt olyan, mikor ovis volt, hogy egyszer csak megkérdezte, hogy: de anya ugye Te nem vagy buzi - rendesen kikerekedett a szeme és elakadt a lélegzete, mikor közöltem vele, hogy: de igen. Mindig annyit beszélgettem vele erről, amennyit igényelte. Nem tudom hány embernek mondta el, de szerintem a saját bőrén is tapasztalhatta, hogy ezzel a témával óvatosan kell bánni. Most végezte a nyolcadikat. Költözés miatt hetedikig másik suliba járt. Év vége felé elmondta egy tanárának és jó pár osztálytársának. Azt mondja, nagyon jól fogadták. A mai napig nagyon jó a viszonyunk, minden problémáját meg tudja velem beszélni, még a legintimebbet is. Szerintem a gyerek elöl nem lehet eltitkolni semmit, ami a szeme előtt zajlik. Ha nem is tudja érzi a dolgokat. Azt hiszem nagyobb trauma nekik, ha nagyobb korukban rájönnek, hogy becsapták őket, mintha kezdetektől nyílt kártyákkal játszunk.

A férj és a férj családja tekintetében teljesen egyetértek az előttem szólókkal.
Annyit tennék hozzá, hogy én a fiam előtt kezdettől nem titkoltam - 2 éves volt volt mikor elkezdtem csak lányokkal "foglalkozni", most 15 éves és teljesen természetes neki, hogy nem mindenki az ellenkező nembe lesz szerelmes. Volt öt évig egy párom akivel egy durva válás kellős közepén ismerkedtem meg - hozzám költözött a "pokolból" a két gyerekével. A hivatalos verzió az volt, hogy albérletben lakik nálam. A gyerekeknek nem tudtunk és nem is akartunk hazudni. A lánya akkor volt 7 éves - nagyon korrekt kiscsaj sosem szállította az infókat ide-oda. A fiú 4 éves volt - ő még nem értett semmit az egészből szerencsére, mert így talán nem volt mit kifecsegnie. Egy évig zajlott a gyerek elhelyezési per. Többek közt az is az anya elleni vádak közt szerepelt, hogy összevissza pasizik. Én is tanúskodtam. Szerencsére egy nagyon korrekt bírónő vezette az ügyet - nekem csak azt kellett vallanom, hogy nem tudok róla, hogy lenne pasija,:) és nem járkál el otthonról.
Igaz, hogy én nem váltam, de három éve volt egy gyerek elhelyezési perünk - mivel untam, hogy még egy útlevél hosszabbításhoz is az apa aláírása kell, mikor alig van köze a kölökhöz. Direkt szóltam neki előre, hogy beadom a keresetet. Mondtam, hogy nem lesz semmi változás, csak szeretnék egy papírt arról ami a valóság, hogy én vagyok a gondviselő. Mert ugye minden váláskor ezt automatikusan megkapja az illetékes szülő, de ha nincs is házasság akkor mindkét szülő gondviselőnek számít. Igyekeztem megnyugtatni, hogy ezután is mehet hozzá, amikor csak akarják, és tartásdíjat ezután sem kérek. Ekkor az apa megkérdezte a fiúnktól, hogy ő hol szeretne lenni - azt válaszolta neki, hogy velem, de szívesen megy apjához ezután is (általában egy évben egyszer kb két hétre). A bíróságon, mikor megkérdezték, mi a válasza a beadványomra közölte, hogy ellenkeresettel él. Megkérdezték, hogy miért, mikor 12 éve nálam van a gyerek. Azt mondta, hogy így nem látja biztosítottnak az erkölcsi fejlődését, mert én leszbikus kapcsolatban élek. A felesége (mert már van neki, meg másik fia is) még aznap délután hívott, hogy ő nem tud erről semmit, nem ezt beszélték meg - persze mehet oda bármikor a gyerek, de nem ebben a formában -, ezt ő és a családja nem támogatja. Megbeszéli vele, hogy visszavonja a keresetet. Már meg volt a környezet tanulmány, meg a következő tárgyalásra is elmentünk, mire visszavonta. Közölte, a bíróságon, hogy kapott tőlem garanciákat az erkölcsi nevelésre. Ne tudd a fiam milyen ideges volt, hogy nem ezt ígérte neki az apja - mármint, hogy nem akarja majd elperelni tőle, ha ő nem akarja.

Külföldi blogokon rengeteg gyönyörű történetet olvastam a feleségük útkeresését támogató pasikról, de szerintem mindez mese, legalábbis itt és most nem tűnik reálisnak.
Azt gondolom, ha x év házasság meg két gyerek után rá tudsz jönni még arra, hogy a nők (is) vonzanak, a házasságban is lehet némi hiba. Amihez a férjednek köze van, az ez, és csak ez. Ezért, ha ez a "válni akarok" egy döntés nálad, akkor Isten ments, hogy bármi egyebet megossz vele! Ha jófej, és támogat, lehet jó fej és támogathat még a válás után, amikor elcsitultak az indulatok (mert azok lesznek, ezt tapasztalatból tudom).
Ne adj esélyt arra, hogy felhozza a biróság előtt, bár az összes ügyvéd szerint, akivel beszéltem, ez nem releváns és nem áll meg, legfeljebb akkor szempont, akkor se lehet a döntés indoka (oka a mai homofób világban szerintem azért simán), ha együtt is élsz valakivel.
Két dolog, és mindkettő elég kemény: ha válást tervezel, a volt férjed (és családja) nem barát, nem társ. Nem feltétlen ellenség, de egy olyan szerződő fél, akivel fel akarod bontani a szerződést. Ekként kezelendő. A másik a gyerekek: az én lányom nem tudja, azaz biztosan de, mert ismeri a barátnőmet, de nem beszéltünk erről. Kiskamaszokkal erről nem lehet nyiltan beszélni. Kisebbekkel sem kell, szerintem. Élni kell az életedet, természetes módon, a futó kalandot nem hazahordani, ha komoly kapcsolat adódik, közös programokat csinálni, a gyerek tudni fogja, érezni hamarabb, mint kérdezni. Bármivel oltja bárki, a gyerek nem hülye. Látni fogja a szeretetet közted meg a másik között, és ez elég lesz ahhoz, hogy jó ideig ne érdekelje más. Aztán, ha eljön az ideje, majd kérdez.
A társaság, meg netán némi szakember segitség (ügyvéd, pszichológus) mindig jól jön ilyen esetekben.
Csak egy hibát ne kövess el: ha már biztosan tudod, ne várj a válással évekig, később sem könnyebb, csak több a hazugság meg az önvád addigra.
És óvakodj mindenkitől, aki tanácsot osztogat! ;-)