Segítség!!!!!

Szívesen máskor is!
Itt mindig sok megértő embert találsz. Bármi gondod van, írj bátran!

A helyedben nem mondanék még nekik semmit. Kamaszkorban teljesen természetes a biszexualitás. Még évek kellenek ahhoz, hogy kialakuljon a végleges állapot. Valószínű a szüleid is csak fiatalkori fellángolásnak tekintenék. Ha jól sejtem rendesen gyereknek kezelnek. Ha ennyire nem jó a kapcsolatod a szüleiddel, miért fontos neked, hogy ezt megoszd velük? Főleg, hogy ilyen hamar? Jó ha van egy barátnőd, akivel beszélhetsz erről. Az sem baj, ha van egy felnőtt a környezetedben akiben megbízol. Csak sajnos ez egy nagyon kényes téma, és sok kedves rendes ember is ki tud tőle borulni és szélsőségesen reagálnak rá. Mi az hogy mostanában nem a fiúkat nézed meg? Mennyi ideje? Szerintem adjál magadnak még pár évet. Ne akard már most eldönteni, hogy mi vagy. Csak figyeld magad figyeld az érzéseidet. Csak az ijeszti meg az embert, amit nem ismer. Először az a legfontosabb, hogy Te tisztába jöjj magaddal, és elfogadd magad. Valószínű nem mindenképpen a szüleidre van most szükség, hanem egy olyan tapasztalt felnőttre, aki elfogulatlanul tud veled beszélgetni, tanácsot adni és eligazítani a magadra eszmélés és önelfogadás rögös útján. Itt a fórumon is ki tudod beszélni a gondjaidat, megértő közönségre találsz, és tanácsokat is kaphatsz.
Ha gondolod szívesen beszélgetek veled magán levélben is.
Címem: szabildogmail [dot] com

Szia Brigittea!
Nagy kérdés, hogy hány éves vagy? Hogy állsz a felvállalással magadban? Mennyire léptél már a tettek mezejére? Milyen a viszonyod a családoddal? Mondtad-e már el valakinek?
Szerintem fontos, hogy akkor álljunk a szüleink elé ilyesmivel, amikor már a lehető legjobban biztosak vagyunk magunkban. Megjártuk az önelfogadás rögös útját. Biztosak vagyunk benne, hogy nem kamaszkori útkeresésről és kíváncsiságról van szó. Ha ezeken túl vagyunk, akkor érdemes először egy vagy több jó baráttal megosztani a titkunkat - esetleg testvérrel, ha olyan a viszony. Érdemes átgondolni, hogy melyik családtag - esetleg szülő a legelfogadóbb, legdiszkrétebb és legmegértőbb. Jó ha vele kezdjük a családon belüli coming outot. Ha a barátokon túl vagyunk nagyobb lehet a bátorságunk, a biztonságunk. Ha egy bizalmas családtag is tudja, akkor az egyengetheti az utunkat a többi családtag felé. Mindig a szülőknek a legcidrisebb és a legrizikósabb elmondani, ezért nem árt többfelé bebiztosítani magunkat előtte. Az sem hátrány, ha nem a tizenéveid elejét taposod, mert akkor nem biztos, hogy komolyan veszik tőled az ilyesmit. Lehet, hogy van ahol fölösleges mindez az elővigyázatosság. Vannak olyan szülők, akikkel semmi gond nincsen. De ez egy nagyon kényes dolog, és jobb félni, mint megijedni. Gondolom Te is így vagy vele, azért tetted fel ezt a kérdést. Tapasztalatom szerint az esetek nagy százalékában a szülők nem tagadják ki emiatt a gyereküket - esetleg rég sejtik is a dolgot. Ennek ellenére általában sokként éri őket, és nekik is szükségük van időre, hogy el tudják fogadni. Ezért jó, ha felkészült vagy amennyire lehet. Azzal is segítheted őket szükség esetén, hogy a kezükbe adsz a témával foglalkozó irodalmat, vagy egy olyan weboldalra irányítod őket, ahol hasonló problémával küzdőkkel beszélgethetnek.