örökbefogadott gyerekek pszichés fejlődéséről

#0

Ehhez mit szóltok?
--------------------------------------------------------------------------------

Pszichésen torzulnak a homoszexuális párok által örökbefogadott gyermekek
2010. február 19. 16:55 http://www.magyarkurir.hu

A homoszexuális párok által nevelt gyermekek magas stressz-szintje olyan lelki sérüléseket és viselkedési zavarokat idéz elő, amelyek akár öngyilkossághoz is vezethetnek – hangzott el egy mexikói tudományos konferencián.

„Számos tanulmányban olvashatjuk homoszexuális szülők által nevelt gyermekek vallomásait, akik elmondják, hogy miközben barátaik előtt titkolni próbálják szüleik hajlamát, rengeteg feszültséget, félelmet, szorongást, szégyenkezést és haragot élnek át" – figyelmeztetett előadásában George Alan Rekers, a Dél-Karolinai Egyetem Neuropszichiátriai és Viselkedéstudományi Intézetének professzora.

A professzor rámutatott: az aktív homoszexuálisok közt nevelkedők lelki veszélyeztetettségét növeli, hogy a vér szerinti szüleiktől elválasztott, pszichológiailag eleve sérült gyermekeknek olyan környezethez kell alkalmazkodniuk, amely lényegesen rövidebb élettartamú és labilisabb, mint egy férfi és egy nő házassága. A homoszexuális pároknál jóval gyakrabban fordulnak elő pszichológiai és viselkedési problémák, válás, kábítószerfogyasztás, pedofília és öngyilkosság, mint a házasságban élőknél. Mindez a belső feszültségek mellett folyamatosan azzal is fenyegeti a gyermeket, hogy visszakerül az otthonba vagy új nevelőszülőkhöz helyezik.

A mexikói konferenciára azt követően került sor, hogy Mexikóváros törvényhozása engedélyezte a homoszexuális párok által történő örökbefogadást. Floridában viszont éppen Rekers professzor tanulmánya alapján tartották fenn az ilyen párok örökbefogadási tilalmát – írja a CNA.

#3

The New York Times / November 5, 2009
What’s Good for the Kids - By Lisa Belkin

részlet:
"“These children do just fine,” says Abbie E. Goldberg, an assistant professor in the department of psychology at Clark University, who concedes there are some who will continue to believe that gay parents are a danger to their children, in spite of a growing web of psychological and sociological evidence to the contrary. Her new book, “Lesbian and Gay Parents and Their Children,” is an analysis of more than 100 academic studies, most looking at groups of 30 to 150 subjects, and primarily on lesbian mothers, though of late there is a spike in research about gay fathers.

In most ways, the accumulated research shows, children of same-sex parents are not markedly different from those of heterosexual parents. They show no increased incidence of psychiatric disorders, are just as popular at school and have just as many friends. While girls raised by lesbian mothers seem slightly more likely to have more sexual partners, and boys slightly more likely to have fewer, than those raised by heterosexual mothers, neither sex is more likely to suffer from gender confusion nor to identify themselves as gay.

More enlightening than the similarities, however, are the differences, the most striking of which is that these children tend to be less conventional and more flexible when it comes to gender roles and assumptions than those raised in more traditional families.

There are data that show, for instance, that daughters of lesbian mothers are more likely to aspire to professions that are traditionally considered male, like doctors or lawyers — 52 percent in one study said that was their goal, compared with 21 percent of daughters of heterosexual mothers, who are still more likely to say they want to be nurses or teachers when they grow up. (The same study found that 95 percent of boys from both types of families choose the more masculine jobs.) Girls raised by lesbians are also more likely to engage in “roughhousing” and to play with “male-gendered-type toys” than girls raised by straight mothers. And adult children of gay parents appear more likely than the average adult to work in the fields of social justice and to have more gay friends in their social mix."

a teljes cikk itt olvasható:
http://www.nytimes.com/2009/11/08/magazine/08fob-wwln-t.html

#2
#1

Te jó ég!
Ami a titkolást illeti: hát kétlem, hogy titkolni akarnák ezek a gyerekek, hogy homoszexuális párkapcsolatban élnek a szüleik. Miért is tennék? Előszöris nekik ez így természetes. Ezenkívül ezt nem is lehet eltitkolni, hiszen két papájuk van, akik nyilván megosztják pl az iskolába a gyerekért menést, a szülői értekezleteken való részvételt, az iskolai szülői munkaközösségben is tevékenykednek. A többi gyerek meg szintén megszokja ezt és nem foglalkozik vele, hacsak otthonról nem kapnak hozzá biztatást.
Már megint csak a pasipárok fogadnak örökbe gyereket? Női párok nem? Meg az fel se merül, hogy valamelyiküknek - akár mindkettőjüknek is - saját gyerekük is lehet?
Mi az hogy vér szerinti szülőktől elválasztott? Mintha az intézetekben az örökbefogadható gyerekek erőszakkal lettek volna elragadva szerető szüleiktől!
Mennyivel rövidebb élettartamú a gyereket közösen nevelni szándékozó melegek párkapcsolata, mint a heteróké? Szerintem egy pár ha eljut odáig, hogy közösen szeretnének gyereket nevelni, az már elég stabil kapcsolatra mutat. Miért hosszabb és stabilabb egy férfi és egy nő házassága? A holtodilgan-holtomiglan meg ma már nem feltétlenül realitás, a párok (és itt teljesen mindegy, hogy milyen a nemi beállítottságuk) könnyebben szakítanak, ha már nem működik a kapcsolat, és élik tovább életüket, esetleg egy másik szeretett emberrel.
Aki örökbefogad egy gyereket, az felelősséggel tudja, hogy a gyerek nem egy játékszer, akit ha megunt, visszaviheti a boltba.
Már megint a katolikusok jönnek a pedofília emlegetésével? Nem inkább a saját házuk táját kellene előbb tisztára seperni? (Az ír katolikus egyházfő épp mostanában volt a pápánál, hogy erről beszéljenek. Nem mintha a jelenlegi pápa olyan nagyon homobarát lenne, de legalább nyilvános ejnye-ejnye hangzott el.)
Ami pedig az egyéb pszichés problémákat illeti, már megint csak a homoszexuálisoknak lehetnek ilyen gondjaik? Az AIDS-et elfelejtette hozzátenni a professzor úr. Kéne neki írni!
Megint sikerült a homofóboknak találniuk EGY pszichológust, akinek a véleményére hivatkozhatnak. A többi meg nem számít.
Eszméletlen, milyen sötétség van a fejekben, és hogy ezt mennyire igyekeznek fenntartani!