Dámák farsangja

A nagy várakozásokat bizony nehéz beteljesíteni!
Ezt érezhették a szervező lányok a dámák 2004. március hatodikai, kissé megkésett farsangja után.
A komoly előkészületek és hírverés egy különlegesnek ígérkező rendezvényről szóltak: a már-már kis túlzással hagyományosnak nevezhető leszbikus jelmezbál helyett egy női farsangról.
A leszbikus jelmezbál hagyományosan zártkörű, sok apáca, díva, marcona egyenruhás és barátságos állatka vesz részt rajta nem szűnő móka és kacagás közepette. A rendezvényhez hagyományosan a résztvevők létszámához képest kicsi légtér jár, nem ritkán föld alatti, ám a női szerénységgel párosuló otthonteremtő képességek átsegítik a résztvevőket efféle kényelmetlenségeken.
Az idei farsang színhelyét tekintve szakított a hagyományokkal: a Merlin Színház adott helyet a rendezvénynek. A zártkörűség is résnyire nyílni látszott: nem egyszerű leszbikus farsang szerveződött itt, hanem a TŰSAROK (A Magyar Narancs kulturális nőmelléklete) és a LABRISZ LESZBIKUS EGYESÜLET közös rendezvénye csak nőknek. Öltözz jelmezbe, vagy vedd fel a mamád legcikibb ruháját! – hirdették a szórólapok és programajánlók.
Az estély a várakozás jegyében zajlott. Mikor kezdődik már? Mikor jönnek a fellépők? Mikor lesz a tánctanítás? Mikor következnek a jelmezesek? Mikor lesz már buli? Így türelmetlenkedték sokan végig az estét a szokatlanul tágas térben, picit meghőkölve és összetorlódva a pult környékén, kicsit üresen hagyva a színpad előterét. A színpadon hivatásos dívák fokozták a várakozást: Ruttkai Bori és együttese a Specko Jedno, majd Bárdos Deák Ági és a Fiúk zenéltek most csakis nőknek, miközben jól lehetett grasszálni le-föl a csigalépcsőn, nézelődni, bekukkantani ajtók és függönyök mögé, iszogatni és beszélgetni.
A hivatásosokat az önjelöltek követték: meglepetés volt az Eklektika Tánciskola lelkes bemelegítője, majd egy vészhelyzet jellegű csoportosulás, amely hirtelen egy sikeres szülést vezetett le a színpadon.
Titkos vágyaikat valósíthatták meg a PINK CSIKK punkegyüttes sztárjai. Brutálisan zselés frizurákban, pokoli füstfelhőben, vad papírgitárokkal, tökéletes átéléssel és a Száguldás, Porsche, Szerelem című slágerrel ragadták magukkal a visítva tomboló közönséget.
Ahogy oldódott és emelkedett a hangulat, már nem lehetett megkülönböztetni, ki látható a meghirdetett ciki-ruhában, ki egyszerűen önmaga, és ki maskarás. Helyükön voltak a lányok és a hivatásos dívákat kísérő zenészfiúk bosszantó ottragadása sem ronthatta ezt el. Hiszen hajnalra felfüggesztődtek a rang- és korkülönbségek, a gyermekkereskedő Dmitrij kölcsönzői boszorkával táncolt rendőrhadnagyok szeme láttára, házasságszédelgők adtak randevút szoknyapecéreknek, és sísapkás nyuszikák ugrándoztak félelem nélkül a nagyvadak körül.
És ez még semmi. Normális nők (és/vagy hetero hetérák) mulatták át együtt az éjszakát. Így pár hét elteltével meg szinte már az egyik legsikerültebb bálnak tűnik ez a Labrisz-Tűsarok szerveződés.

Gordon Agáta