Címkézett feminizmus - Neményi Mária az elszabadult indulatokról

168 Óra - Háttér, 2004/29

Nemrég megjelent lapunkban egy félmondat, amely nyilvános megütközést keltett. Szentgyörgyi Zsuzsa Rekviem című, a női esélyegyenlőséget vizsgáló írásában „zsíros hajú, leszbikus feministákat” említett, amit később – egy olvasói levélre reagálva – visszavont. Más fórumot keresett magának e tárgyban Tamás Gáspár Miklós, aki az Élet és Irodalomban tűzte tollhegyre ezt a valóban nem szerencsés kitételt. Neményi Mária szociálpszichológussal, feminizmuskutatóval a sztereotípiák mibenlétéről, az elszabadult mondatokról és a magyarországi feminizmusról beszélgettünk.

Hogyan alakult ki a negatív sztereotípia a feministákkal kapcsolatban, amely - úgy látszik - olykor még a nők problémájára érzékeny emberek gondolkodásától sem idegen?

- Tamás Gáspár Miklós egy valóban szerencsétlen sztereotípia-használatot kifogásol. Több nőtémájú cikket olvastam Szentgyörgyi Zsuzsától, tisztességében nem kételkedem. Nem hiszem, hogy tudatosan tett lekicsinylő megjegyzést. De a „zsíros hajú leszbikus feministák” valóban sematikus, durva kitétel. A közfelfogás a feminizmust hajlamos a férfigyűlölettel, a férfiakkal való szembefordulással azonosítani. Olcsó pszichologizálással öszszekapcsolják a feminizmust és a leszbikus viselkedést, mondván: „savanyú a szőlő”, és aki hoppon marad, a férfiak ellen fordul. Így lesznek a feministák – gondolják. Ennek azonban valójában semmi köze sem a feminizmushoz, sem a leszbikus identitáshoz.
Feminizmusról beszélni: már önmagában félreértés. Nincs ugyanis egy fajta feminizmus. Feminizmusok vannak. Többféle irányzat, törekvés. Sajnos maga a szó sem tudott Magyarországon polgárjogot nyerni. Azt még csak-csak elfogadják, hogy a társadalmi jelenségeket érdemes a nemek szempontjából is vizsgálni, és létezik a nőket mint kisebbséget védő nőmozgalom –, de ellenérzést vált ki ennek néven nevezése. A feminizmus eredeti célja a női jogegyenlőség. Ez a nyugati kultúrákban többé-kevésbé megvalósult. Ezen a néven ma már burkoltabb társadalmi különbségtételekre érzékeny csoportok, mozgalmak jelennek meg.

De hogyan kerül egymás mellé a feminizmus és a női homoszexualitás?

- A leszbikusság ott valóban kapcsolódik a feminizmushoz, amikor a nők szabad identitásválasztásáról beszélünk. Ennek része a szexuális identitásválasztás szabadsága. Van olyan értelmezés, amely szerint a világ nem olyan sablonosan dichotóm, amelyben vannak a férfiak és a nők, s nemi szerepeik előre meghatározottak. A biológiai nem (a szex) és a társadalmi nem (a gender) nem törvényszerűen épül egymásra, hanem ezeknek számos változata lehetséges. Ez az érdekes tudományos elmélet rengeteg gyakorlati problémát vet fel, amelyet minden társadalomban különböző csoportok próbálnak megoldani. Az ő szabadságkeresésük egyenlő értékű a többi emancipációs törekvéssel. Igazat adok Tamás Gáspár Miklósnak: az emberi méltóságról és az igazságosságról, annak védelméről szólva teljesen mindegy, hogy azt ki védi, férfi vagy nő, heteroszexuális vagy leszbikus.

Ön egyébként feminista?

- Szociálpszichológusként feminizmussal foglalkozom. Nem szégyellem kimondani: feminista vagyok. Sokáig azért ódzkodtam ettől, mert taszított a csoporthoz tartozás kizárólagossága, s másban sem szeretem a merev kategóriákat. Nyugat-Európában, de főleg Amerikában azt látom: már olyan tágan értelmezik a feminizmust, hogy idős háziasszonyok is vállalják a megnevezést, ha elutasítják a nemi különbözőségre épülő igazságtalanságot és alá-fölérendeltséget.

Még az esélyegyenlőségi miniszternek is kicsit magyarázkodnia kellett,
amikor a nyilvánosság előtt elmondta, hogy feminista.

- Nálunk nehéz ezt vállalni – különösen egy politikusnak –, mert negatív címkézés tapad hozzá. Egy miniszter, aki szeretné, ha szakterülete népszerű lenne, kénytelen óvatosan fogalmazni, mert tudja: szembekerülhet a közvélemény egy részével. Ugyanis sokan sértve érzik magukat már amiatt is, hogy valaki kimondja: ez a probléma létezik.

De miből ered ez a sértettség?

- Főleg a férfiak reagálnak sértett elutasítással, mert az a hamis képzet él bennük, hogy a feminizmus a férfiak ellen irányul. Az esélyegyenlőség bizonyos értelemben persze veszélyezteti a férfiak pozícióit, hiszen ha egy csoport lehetőségeit növeljük, akkor egy másik csoporté csökken, mert ugyanannyi helyet nyilván másképp kell felosztani. De a feminizmus azokat a nőket is sérti, akik nem akarnak szembesülni azzal, hogy megalázkodnak, elfogadják a méltóságukat sértő helyzeteket; amelyeket mégis természetesnek kell elfogadniuk ahhoz, hogy megtartsák pozíciójukat akár a családban, akár a munkahelyen. Az ilyen hárítás mögött sok a szocializációs rutin, amelyet a nőkbe és a férfiakba egyaránt beleneveltek, s amellyel egyénenként nagyon nehéz szembeszállni. Aki ezt mégis vállalja, az konfliktushelyzetbe kerül.

Önvédelemből keletkeznek a címkék, a sztereotípiák?

- Még a szociológusokra is jellemző: bizonyos problémák iránt érzéketlenek, ha kívül esik a szakterületükön. Hogy analóg példát mondjak: nagy port vert fel az orvosok és egészségügyi dolgozók körében végzett előítélet-kutatás. Nyilván abból a jó szándékból indult ki: tűrhetetlen, hogy az egészségügyben dolgozók más bánásmódban részesítsék a romákat, mint a többieket. Ám a kutatásvezető nem vette észre, de a kérdőívet úgy állította össze, hogy rögzítette az előítéleteket. Mondatai azt sugallták: létező, leírható, kimondható kijelentésekről van szó, amelyekkel lehet kicsit vagy nagyon egyetérteni. A „zsíros hajú, leszbikus feministák” is abban a pillanatban kezd létezni, hogy ezt a mondatot leírják. Mert onnan kezdve ehhez kénytelen viszonyítania magát, aki leszbikus vagy feminista. Ha a leszbikusság nem pejoratív jelző, hanem az, ami valójában: létező szexuális orientáció, illetve magatartásforma, akkor ez a mondat nem jöhetett volna létre. A veszélye: bekerül a köztudatba, az emberek pedig átveszik anélkül, hogy elgondolkodnának rajta. Ez a sztereotípia, amelyre az előítéletek épülnek. Aki fél és idegenkedik mindentől, ami más, mint amilyen ő, az hajlamosabb elfogadni az ilyen sztereotípiát.

A rendszerváltás után milyen irányzatok jelentek meg Magyarországon, és milyen eredményeket ért el a feminizmus?

- Nyugaton azt gondolták a szocialista országok nőtársadalmáról, hogy az államtól készen kapták mindazt, amiért a nyugati nőmozgalmaknak meg kellett küzdeniük. A szocialista ideológia valóban deklarálta a teljes egyenjogúságot, a teljes foglalkoztatottságot, s a tanulásban, a pályaválasztásban sem gátolták a nőket. A rendszerváltás után ismét megjelentek már túlhaladottnak vélt problémák. Sok munkahely megszűnt, az alacsonyabb képzettségű és fizetésű emberek sokasága, így sok nő is, munkanélkülivé vált. A feminizmus, illetve a feminizmusról való beszéd egyaránt felerősödött. Megjelentek olyan szervezetek, amelyek egy-egy fontos társadalmi probléma megoldása érdekében szerveztek mozgalmat. Ilyen volt a Feminista Hálózat. A nők közéleti szerepvállalását kívánta elősegíteni a MONA (Magyarországi Női Alapítvány). A NANE (Nők a Nőkért az Erőszak Ellen) máig az egyik legjelentősebb nőszervezet, amely a családon belüli erőszakra hívta fel a figyelmet. Meghatározó szerepet játszottak abban, hogy ezek a témák bekerültek a nagypolitikába. Néhány egyetemen elkezdődött a genderkutatás, amely lassan polgárjogot nyert tudományos körökben. Mindez nagyon fontos, ugyanis – bár oldódik a társadalom férfiközpontúsága –, a nők kiszolgáltatottsága mindig új formában, új minőségben bukkan fel.

Neményi Mária szociológus 1970-ben végzett az ELTE magyar és pszichológia szakán. A Magyar Televízióban 1970 és 1975 között szerkesztőként dolgozott, többek között a Társadalmi előítéletek sorozatban. Később pszichológusként a fogyatékosság korai szűrésének módszertanával foglalkozott. 1981 óta az MTA Szociológiai Kutatóintézetének munkatársa, jelenleg tudományos tanácsadóként. 1991-től 1995-ig a Demokratikus Charta szóvivője volt. 1992-ben lett a szociológiai tudomány kandidátusa. 2001-ben elnyerte az akadémiai doktori címet. Egyik civil alapítója a Phralipe független cigány szervezetnek, valamint a Magyarországi Női Alapítványnak, amelynek 1993 óta alelnöke. Kutatási területe: családszociológia, a kisebbségek szociálpszichológiája, a cigányság egészségügyi helyzete, nőkutatás.

Sághy Erna