Az ILGA-Europe konferenciája Budapesten

Sándor Bea beszámolója

2004. október 27. és 31. között Budapesten nagy melegjogi aktivistagyűlés volt: az ILGA-Europe (a Nemzetközi Leszbikus és Meleg Szövetség európai regionális szervezete) itt tartotta éves konferenciáját. A konferencia magyar társszervezője a Háttér Társaság a Melegekért volt. A konferencián 200 európai aktivista gyűlt össze az ILGA-Europe tagszervezeteinek képviseletében (amelyik részt tudott venni a konferencián, egy vagy két főt delegált), hogy tapasztalatot cseréljenek, tanuljanak egymástól, közös projekteket dolgozzanak ki, és meghatározzák az ILGA-Europe tevékenységét az elkövetkező évben. A fő témák közt szerepelt az ILGA-Europe működése, az új, a munkavállalókat a szexuális orientációjuk alapján való hátrányos megkülönböztetéstől is védő antidiszkriminációs törvények megvalósulása, a kelet-európai MLBT szervezetek megerősítése, a politikai pártokkal való együttműködés, az iskolai toleranciaprogramok, a transzneműeket érintő kérdések, a vallásos meleg csoportok ügye, az adományszervezés, valamint az európai leszbikus és biszexuális nők önszerveződései.
A konferencián minden eddiginél több nő és kelet-európai vett részt, és ezt az elsősorban a nőket érintő beszélgetéseken nagyon jó volt látni: az elmúlt években nem alakultak ki ilyen élénk beszélgetések leszbikus vagy vegyes szervezetek aktivistái között. Egyszerre négy-öt előadás és beszélgetés zajlott, így nem mindig volt könnyű eldönteni, hogy melyikre menjek: a legemlékezetesebbek között volt a belga leszbikus nap egyik szervezőjének a beszámolója (idén október 23-án tartották meg a rendezvényt: www.lesbiennedag.be), amihez több lengyel szervezet képviselője is hozzászólt, egy iskolai MLBT programokról szóló hármas előadás (itt ismertette a Labrisz a maga civilszervezet-alapú oktatási programját, egy német minisztériumi referens az ő állami hivatalok által kezdeményezett oktatócsomagját, és egy holland fiatalember a szervezetének azt a programját, amely meg akarja kerülni a hivatalokat, és egyenesen a fiatalok által leginkább olvasott lapokban indított felvilágosító kampányt); és a diszkrimináció-ellenes törvények megvalósításának kritikája.
A konferencia elején beszédet mondott Göncz Kinga ifjúsági, családügyi és esélyegyenlőségi miniszter (aki főképp arról beszélt, hogy a viszonylag jónak mondható magyar törvények ellenére mennyi munka vár még ránk – és rá –, amíg valóban eltűnik a hátrányos megkülönböztetés) és Dimitrina Petrova, az Európai Roma Jogi Központ vezetője is (részben annak fontosságáról, hogy a hátrányos megkülönböztetés minden formája ellen küzdeni kell, illetve hogy az identitások vagy a hátrányos megkülönböztetés különböző alapjai átfedésben is állhatnak egymással).
És volt még nőbuli is csütörtökön, a szokásos Ösztrosokk-bulik szervezőinek köszönhetően.